Kezdek hozzászokni, hogy elhagynak az emberek. Igaz, hogy a kapcsolatot a távolság szétszedi, hiába csak barátság, ez lehet akármilyen is. Nagy naivan azt hinné az ember, hogy aki egyszer ott volt neki, akkor mindig is ott lesz. Na persze, álmodik a nyomor. Nem, ilyen esetleg a mesékben van, vagy az elcseszettül romantikus, nyáladzós amerikai filmekben. A valóságban nagyon is elhagynak, és pont nem fogja érdekelni az embereket, hogy neked milyen érzés ez. Meg fogják ígérni, hogy történjék bármi, ők végig melletted állnak, majd beáll egy rosszabb időszak, és szépen elkezdenek potyogni mellőled azok, akik eddig ott voltak veled. Észhez kéne térni, és rájönni, hogy amíg a világ a világ, addig az emberek emberek maradnak, és nem emberségesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése