... Ott rontottam el az egészet, hogy megpróbáltam az lenni, aki nem vagyok. Nem tudok az alaptermészetem ellen mit tenni.
Szemét kis dög. Sokszor próbálkoztam. Aztán valahogy a végén mindig rájöttem, hogy felesleges időpocsékolás az egész.. és ugyan miért is próbálnám kiirtani azt ami én vagyok? Jó ez így ? Ki tudja. Én nem. Te sem. Ők meg aztán végképp nem. Bonyolult dolog ez az egész. Megpróbálsz valaki más lenni, közben próbálod megtartani az egyéniségedet, ehhez még hozzáadódik az, hogy akkor már maradj nőies is, mert hát lány vagy. A mássá válás folyamata, önmagad szembeköpése. De akkor mégis hogy maradj egyéniség? Hogyan illeszkedj be, ugyanakkor mégis megmaradjanak a saját magad által felállított értékek? Mekkora ellenállással kellene szembenézned?
Meg hát ugye széllel szemben nem hugyozunk, mert visszacsap. A végén még csatlakozom egy párthoz, és a legközelebbi választásokon indulok a miniszterelnöknői címért. Nem, nem indulok..
Majd a buszra indulok. Indulok élni. Okosodni.
Velem jössz? Nem? Maradj. Maradj itt, és vigyázz erre a sok semmire. Évekig gyűjtögettem ezeket. Ott, a sarokban ülő semmit látod? Ő a kedvencem. Azért ha meggondolnád magad, gyere utánam, zárd be őket, nem szöknek el! Szobatiszták. Ha utánam jössz, siess, gyors léptekkel haladok életem autópályáján. Autó nem jár rajta, ne aggódj! Talán pár év múlva utolérsz, és sétálsz tovább velem.
Majd együtt töltött éveink során majd 4-en sétálunk ezen az úton. Sétálnak velünk. Sétálunk mi. Majd mikor lassan autópályánk aszfaltja megszűnik létezni, akkor ők sétálnak tovább nélkülünk. Végül ők is sétálnak a mijeinkkel. .. és egyszer újra együtt leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése