Borongós napnak indult, mint eddig mindegyik.. De ez valami más lett, megmagyarázhatatlan, és a sors fintora, ám azt mondják, hogy ha az ember valamire nagyon vágyik, azt megkapja. Talán így helyén való ez.
A fák susogása, a szél zúgása és a réten a fűszálak egyenletes ringása, valami hihetetlen nyugalommal töltött el. Kár, hogy ez nem egy tipikus amcsi film, hanem a valóság. Séta közben, az ember sok mindenen elmélkedik, többek közt az élet "nagy gondjain", és úgy mindenen, ami eszébe jut. Kikapcsol teljesen, és semmi másra nem koncentrál, csupán azt veszi észre, hogy a tüdeje szépen, lassan megtelik levegővel, és végre úgy érzi, hogy ÉL. Tökéletes harmóniát alkotva a Föld többi apró sejtjével, atomjával, porszemével, minden parányi rezdüléssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése