Reggel 5:45.
A reggeli félhomályban álmosan keresgélem a telefonomat.
Fel kéne kelnem, mégis úgy érzem, hogy visszahúz az ágy.
20 perc "ébredés" után már kómásan szürcsölgetem kávémat.
Elmélkedés közben rájövök, hogy készülnöm kéne, mert szokásomhoz híven,
megint az utolsó perce hagyok mindent.
6:25. Elindulok. Még a nap sem kelt fel, nekem akkor miért kellett?
Az élet nagy rejtélyei, melyekre ugyan tudjuk a választ, mégis nap mint nap ugyanabban a körforgásban éljük életünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése