Automatikusan.

Reggel 5:45.
A reggeli félhomályban álmosan keresgélem a telefonomat.
Fel kéne kelnem, mégis úgy érzem, hogy visszahúz az ágy.
20 perc "ébredés" után már kómásan szürcsölgetem kávémat.
Elmélkedés közben rájövök, hogy készülnöm kéne, mert szokásomhoz híven,
megint az utolsó perce hagyok mindent.
6:25. Elindulok. Még a nap sem kelt fel, nekem akkor miért kellett?
Az élet nagy rejtélyei, melyekre ugyan tudjuk a választ, mégis nap mint nap ugyanabban a körforgásban éljük életünket.

Totális káosz

Akármi lehetne, mégsincs semmi, ami azért nem jó, mert csak. Teljesen becsavarodunk. Csavarodok. Nem értem. Semmit nem értek, és teljesen retardáltnak érzem magam. Aki tudna rajta változtatni, az sem tesz semmit. Mert ő még nem tudja, hogy tudja..
Bonyolult. Rohadtul elcseszett egy dolog ez.
NA JÓ. Kiteszek egy táblát, hogy karbantartás miatt 0-24-ig félig-meddig vagyok csak életképes állapotban. Világmegváltó problémákkal forduljatok a politikusokhoz. Én leléptem Narniába.