Whatever

Na most megint eltelt pár hónap, és az Istenért sem tudnám megmondani, mi vitt rá, hogy ide írjak megint. Jelen pillanatban, azt sem tudom hol áll a fejem, bár az igaz, hogy sosem voltam egy összeszedett valaki.  Az utóbbi időben sajnos egész antiszociális viselkedést tanúsítok, egyre többször érzem úgy, hogy sokkal jobban szeretek egyedül lenni, mint eddig bármikor. Jó persze, egy kis egyedüllétre mindenkinek szüksége van. Energikus természetem ellenére most olyan, mintha szembeköpném saját magam. well done pasztmek. Éjjel 00:22 van és vasárnap, hát persze hogy a legaktuálisabb idő.... akármire is. Amikor már rohadtul aludnod kéne, de nem tudsz, mert éppen kattog az agyad úgy MINDENEN. Ilyenkor végig gondolod eddigi éveid tartalmát, realizálod, hogy tavaly sem volt semmivel sem jobb semmi. Elképzeled a 3 múlva bekövetkező érettségidet, majd tovább agyalsz és már a diplomaosztód kellős közepében vagy. Vicces dolgok ezek.
Aztán van az a rész, ahol már az éberség, és a félálom határán vagy, és ilyenkor inkább hasonlítasz egy erősen illuminált, Mickey egeret halucináló drogfüggőre, mintsem egy egészséges emberre. Ennek következtében, ez az arcod marad reggelre is, amit aztán akármennyire is próbálkozol, 8 réteg korrektor sem fog eltűntetni. Girl, Azok a karikák ott lesznek!! A nap folytatásában ingerlékeny, nyúzott, kialvatlan, fáradt, fokozottan kabbef*szom magatartást veszel fel.
Ebbe így belegondolva arra a következtetésre jutottam, hogy nekem aztán mindegy, mennyit alszom, az alaptermészetem is ezen tulajdonságokon alapszik. Nice. Nagy a káosz. Alacsony a hőmérséklet. Meg az életszinvonal is.